Ilonka néni egy kicsi faluban élt. Nyolcvanhét éves volt. Néhány évvel ezelőtt eltört a forgója, ezért csak járókerettel tudott járni. Sok megpróbáltatás érte már az életben. Hét gyermeke közül hármat eltemetett. Öregen és magányosan éldegélt házában. Lányai naponként elmentek hozzá, vittek ebédet s megmosdatták. De nem bántak vele szeretettel, teher volt számukra az édesanyjuk. Néhányszor meg is ütötték őt. Sok fájdalom érte már az asszonyt, keserűség volt a szivében.

A 15 éves Anna hetente 1 - szer, pénteken meglátogatta. A Bibliából olvasott fel neki. Ilyenkor egy - egy igeszakaszt magyarázott. Az Úr Jézus Krisztus kegyelméről és szeretetéről beszélt. Arról, hogy az Ő vére megtisztit minden bűntől és békességet ad. A lány szeretettel és örömmel beszélgetett vele. Az asszony elmesélte az életét és mindazt, ami naponta vele történt. Minden alkalommal, amikor a lány elment tőle, a könnyei folytak, úgy integetett neki. Mégis úgy tűnt, hogy nincs semmi eredménye a bizonyságtételnek. Anna újra - meg újra elmondta, hogy az Krisztus Jézus meghalt érte is és hófehérre megmossa drága vérével az ő szivét is. De mindig ott volt a szomorúság az asszonyban és azt gondolta, Isten őt nem szereti. Egyszer Anna nem olvasott neki a Bibliából, úgy akart elmenni. Akkor az idős asszony megszólalt: Hát most nem lesz Szentirás?

Döbbenet! Ilonka néni várta az Isten szavát és örömmel hallgatta. Ezért hát soha sem hiábavaló, amikor vallást teszünk az Úr Jézusról! Nem tudjuk, hogy kit érint meg. "Hiszen Isten igéje élő és ható, élesebb minden két élű kardnál, és áthatol az elme és a lélek, az izületek és a velők szétválásáig és megitéli a sziv gondolatait és szándékait." Zsidók 4, 12
Adj az Úr, hogy minél többen, újra meg újra vallást tegyünk a Belé vetett hitünkről! Ne szégyelljük a hitünket. Mert a reménység nem szégyenit meg!

Anna nővérként dolgozott egy kórházban. Keresztyén nő volt, szerette hivatását. Mindig örömmel végezte munkáját. Szeretettel ápolta a betegeket. Egyszer egy férfi feküdt a kórház sebészeti osztályán. Anna segitett neki a mosakodásban, mert a beteg nem mehetett ki a fürdőszobába zuhanyozni. Csak az ágyon mosakodhatott meg.
János elmesélte mi történt vele. Tetőkészitéssel foglalkozott. Egyszer, amikor a tetőn dolgozott, megcsúszott és lezuhant. Megsérült a hátgerince, ezért meg kellett műteni. Most már a műtét után lábadozott. Anna azt mondta:
- Az Úr vigyázott magára! Mert nagyobb baj is történhetett volna. De életben maradt és nemsokára felépül teljesen!

Erre a férfi azt válaszolta:
- Akkor mégis csak van Isten!

- Isten létezik! Ez nem kérdés! Mindenütt jelen van Ő. Csak mi, emberek oly sokszor, amikor minden simán megy az életünkben nem figyelünk Őreá. Csak akkor kiáltunk Hozzá, amikor bajba jutunk. - válaszolta a nővérke.

- Tudja, amikor itt feküdtem, az ágyon, mert nem mozoghattam és fájdalmaim voltak, arra gondoltam, hogy Isten Fia a kereszten milyen kinokat élt át miattam. Biztosan nem véletlenül történt ez a baleset velem. Figyelmeztetni akar az Isten és még ad időt nekem. Mert még itt a helyem. - mondta János.

- Ó, igen az Úrnak azzal célja van, ha megengedi, hogy valami rossz történjen velünk. Nem akarta, hogy most meghalljon, mert még terve van magával! Az Úr Jézus szereti magát is! Azért szenvedett és halt meg a kereszten, értem és magáért, mindnyájunkért! - mondta a nővérke.

- Elváltam, majd újra nősültem. Mostani feleségemmel jól megvagyunk. A kislányomat féltettem, aki az első házasságomból született, hogy hogyan fogadja majd ezt, nem viseli-e meg őt, hogy elköltöztem? De továbbra is jó kapcsolatban maradtunk, eljön hozzánk és a feleségemmel is jól kijön. - szólt János.

- Számtalanszor megtapasztalhattam Isten gondviselő szeretetét! Szüleim elváltak és édesapám messzire költözött. Eleinte találkoztunk többször, de én haragudtam rá. Majd megismertem az Úr Jézust és Ő megbocsátotta minden bűnömet. Formálta a szivemet és arra inditott, hogy bocsássak meg édesapámnak. De azután egyre ritkábban találkoztunk, később pedig két évig semmit sem tudtam róla. De imádkoztam érte, hogy az Úr vigyázzon rá és találkozhassunk újra! Az Úr pedig meghallgatta könyörgéseimet! Újra találkozhattunk! Más emberré lett, mert az Úr formálta őt. Megtapasztalhatta az Ő szabaditását és bocsánatot nyert a bűneire. Rossz sora volt, amig nem találkoztunk. Nyomorúságban volt, de ott a nehéz helyzetben kiáltott Istenhez és átélhette, hogy Isten irgalmas! Boldog ember lett! Újra egy család lehettünk! De nemrég agyvérzést kapott és hazaköltözött az Úrhoz. Tudom, hogy ott a mennyben újra találkozunk majd! - mesélte Anna.

- Biztosan a mennyben van az édesapja, az én szüleim is ott vannak már. Remélem, hogy én is odajutok majd! - tette hozzá János.
- Nem remélnünk kell! Már tudhatjuk most, hogy hol leszünk a halálunk után. Ha Jézus Krisztus vére megtisztit a bűneinktől, akkor örök életünk van. És akkor nem kell elvesznünk! - szólt a nővérke. Nos örülök, hogy találkoztunk! Áldott ünnepeket!

- Viszont magának is, nővérke! - mondta János.

Nem tudjuk, hogy János átadta - e az életét az Úrnak, de Isten figyelmeztette őt a baleset által. Elgondolkodott rajta, és hálás volt az Úrnak, már ez is nagy dolog! Mert oly sokan megkeményitik a szivüket és vádolják az Urat! Később pedig hallhatta az örömhirt. És Isten Igéje nem hiába hirdettetik! Csak remélni tudjuk, hogy megismeri az Úr Jézust, mint Urát és Megváltóját, nem tudhatjuk biztosan. De Istennek semmi sem lehetetlen!

Ma elindítottuk az új blogunkat. Kérjük kövesse figyelemmel, igyekszünk mindig friss információkat közölni. Az üzenetek nyomon követése RSS csatornán keresztül is lehetséges.