Tapasztalat

2016.05.20 22:26

Jártam a világot,

Láttam sok szomorú arcot,

Szívük oly örömtelen,

Lelkükben viohar dúl szüntelen.

 

Panaszáradat hagyja el ajkukat,

Szemükből könnyek hullanak.

Azt gondolják, hogy őket senki sem szereti,

NIncs, aki tudna rajtuk segíteni,

Aki bajukat megérti,

fájdalmukat átérzi.

 

Némelyek csendben lázadnak,

Magukban cifrákat mondanak.

Mások nyíltan támadnak.

Istennel is szembeszállnak.

 

A sérelmekért Mennyei Atyánkat vádolják,

Létezését kétségbe vonják.

Kételkednek szeretetében,

Nem bíznak kegyelmében.

Mondván, ha Isten lenne,

Ennyi rosszat nem engedne.

 

Emberek! Hát nem veszitek észre,

Hogy ez Isten nagy kegyelme?

Hosszú az Ő töürelme,

Mindnyájunkat hív megtérésre.

 

Nem akarja, hogy akár egy is elvesszen,

Hanem azt, hogy életet nyerjen.

Az Úr Jézus éppen azért jött,

Hogy aki féli Őt,

Annak üdvössége legyen

És megkapja a békességet!

 

Ma még leborulhatunk,

Még térdet hajthatunk,

Az Úr Jézus drága vére kiontatott,

Hogy mi megkapjuk a bűnbocsánatot!

 

Miért nem hallgattok Szavára?

És figyeltek hívására?

Azért siklik ki életed,

Mert a Mindenhatót nem féled!

Ne gondold, hogy így üdvözülsz,

A haragtól meg nem menekülsz!

 

Hát még mindig nem érted?

Add át az Úrnak szívedet!

S meggyógyítja lelkedet,

Bekötözi minden sebedet.

 

Nem akarsz boldog lenni,

S az örömöt végre meglelni?

Miért tétovázol hát,

És utasítod el irgalmát?

Bízd Krisztusra magad,

Akkor leszel igazán szabad!

 

Nem fogsz többé vádaskodni

Hanem ajkad Őt fogja áldani.

Egykor bevezet majd országába,

Az örök dicsőség honába!

2013